Ázott kutyaszagú reggelek.
Asztalon
hagyott üzeneted
és illatod emléke kísért,
…fürd?szoba fogasra
dobott mosolyod…
(hajnalban tehetted oda)
-ki voltál nekem?
Az üres szoba kietlen:
semmivé döngöl.
Hiányod szikraéles hegeket
hasít napjaimba.
Tehetetlen görcs-hajnalok.
Értelmetlen és hasztalan
vagyok nélküled. A tóba
hulló kavics magánya
illik most hozzám.
Kis asztalok. Mellettük
kopott poharakba
rakom szavaim igazát.
Egy váróterem homálya
minden álmom.
Csak én meg a csilingel?
zsongás, halk bódulat…
Már egy éve nélküled.
Perc-évek kattannak
kiszáradt patakmederben.
Árnyék-h?vös nappalok
születnek átfagyott
hajnalokon…Várlak,
fázósan görnyedek minden
koraérett remény-szilánkon.