nem mondom, hogy értem,
oly messze vagyok,
s ez biztonságot ad.
de egyszer változni fogok,
majd tán oda is eljutok,
így most kiválasztom,
melyik könyv lapjai azok,
melyek az ösvényre tereltek,
ezért arra próbálok nem
araszolni, nem, mosoly,
girbegurbán mint betűim:
jobbra dől meg balra…
szálfaegyenes tartással
a test ugyan, de agyon
pakolva a szív tovább,
magamért, hátha jobb lesz,
mert ebben a testben
mostani lelkem kiugrana!
börtön az ostobaság.
kiúsznék a vízre,
nem a partra.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.30. @ 07:35 :: Marthi Anna