Marthi Anna : Játék pillanatai: árnyék és fény váltakozva

Nyomtatás

Foltokból és árnyékokkal szövetkezve
Élek és fények szegletéb?l
Hova t?nik a megbújó álom-jelen
Jól átgondolja már megrágott indulatait

Soha nem felejtésbe zuhanással

És benne egy még nagyobb magánnyal

Magárahagyott király-álarccal

Vár az egy szem ember

Min? gyöngyszemek az órák múlásán

Pillanatok szemelget? rezdüléseiben

Magánytól eltolt harci hallgatásban

Egy szem ember vár

Igen és nem szavak váltakoznak

Papírba burkolt áhítat

Kiugró csücske van a holdnak

Pontosan jelenik meg az erény

Csalafinta játszótérre téved

Lélegzete ki-be tér

Leng? ajtó lesz a gerinc

Szokatlanul játékba merészkedik

Látva egy összekulcsolt kezet

Látva egy óceánnyi teret

Benne mez?nyi perceket

Percekben életnyi édeset

Minden perc új csücsköt vasaltat

Hold-arénában leng szíved

Egy pántot mi nemsoká’ elenged

Úgy bomlik mint felh?-gombolyag

Képtelen fellegvár tudatod tiszta

Amint figyelmed aludni tér

Átugornál egy másik versbe

Nem lehet ez itt tied

B?röd kinyújtott térben tészta

Összegyúr kisimít lélek-vár a fény

Rétegekb?l áll össze a létra

A szellem hozza az illatod is

Félénk pontok a láthatár terít?jén

Néhány kerek más szögletes

Tálalva immár emberi tested

És a szempár amin belesni kész

Pokolban jársz vagy csak szeretsz

Kiszakítlak ma még merek

Elszaladni nincs tered

Maradni mégsem lehet

Síró száddal szót nyelek

És bele-bele kérdezek

Hallgatásból kikeverek

(Egyetlen igyekezet)

Egy gyöngysorból amint lepereg

Percek-perce a Szemed