Te nem lehetsz egyedül,
mosolytalan arccal,
nem igaz, hogy senki,
soha nem vigasztal.
Te nem lehetsz egyedül,
reményt nem táplálva,
feladva a harcot,
némán meghátrálva.
Te nem lehetsz egyedül,
a halált kívánva,
életed értelmét,
sehol sem találva.
Te nem lehetsz egyedül,
mikor jő az este,
melegítse ágyad,
szerelmesed teste!
Te nem lehetsz egyedül,
tele annyi vággyal…
Kit kívánsz, ott legyen,
csokornyi virággal!
Te nem lehetsz egyedül,
oly’ rövid az élet,
meg kell, hogy kapjál,
tőle minden szépet…
