Kezeit el?re nyújtotta, mintha el akart volna érni valakit. De nem volt ott senki, csak ?. Fény-ruháját könny? szél lengette, fény-haja hullámzott. Egyébként csend volt és minden mozdulatlanul várt valamire. ? is.
Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek fel?l tiszta szell? száll alá a völgybe, gyere el a legs?r?bb erd? szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert id?m ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.
Valaha ember voltam én is, akir?l álmodoztál: er?vel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót sz?ttél rólam, illatosat, könny?t, színeset, puhát. S az álom-takaró csak n?tt és n?tt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a leveg?t markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földt?l, az emberekt?l, t?led. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide ?zött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek… Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi – huss! – szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem sz?n? reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.
Nekem könny? a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik, s te senkit nem találsz ott.
Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mez?n, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebeg?, hívogató, kedves.
Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem, és én újra ember leszek. Él?bb az él?nél, de nem enyészek el, forróbb a t?znél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.
Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.
Gyere…
Várlak…
Nagyon…
Legutóbbi módosítás: 2010.08.01. @ 11:00 :: Őri István
