Mennyi rajtad a vágy – amit szerettem,
bolondultam érte reggel-este,
s kitöltötte teljes napomat a vágy,
átírt id?t, magam-mutogatást –
s fölénk került, akárha másik teste
lenne, s nem tör?dne szerelemmel.
Azóta itt vagyok ázottan-forró
testtel, meg kiszolgáltatva reggel,
este, f?ként egész nap, s minden éjjel.
És ha majd a végét járom egykoron,
így szólítgatlak éjjel s nappalon:
nem rajtad volt, de benned és bel?led,
mi eszem vette ifjan, lelkesen,
mert nem tudtam, ezt szerelemnek hívják,
s nagyobb bölcsességet nem ad a csend.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Petz György