tegnap akartam a tökéletes
verset, mit káosz ki nem kezdhet,
s fejben az egész – már makulátlan
kész is volt, bár írás hibázhat,
de pontosabb lehet az életnél:
bel?l’ lett fölé n?tt gondolat –
a tökéletes verset akartam
tegnap, mit id? ki nem kezd, bár
maga pelyváját percek nevelték –
cséplek. minden darabja, része
hibátlan, hangulatát a rend
uralja; de lehet-é hangulat,
ami tökély, lényege mégis
a változás, nem megsemmisülés –
aztán eljött a második nap:
megtudtam, hatig nem jutnék sosem,
örökkön els? napot élek,
belevetve zúgó teljességbe.
tökéletest hiába. inkább
elfogadnom kéne az egészet.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.19. @ 19:58 :: Petz György