Köszönök neked tizenhét évet,
kifordulásom magamból, másba –
ki bárhol találhattam volna vigaszt,
megleltem lassan az elmúlásban.
Gyermekek n?ttek bel?lünk sorra,
testvérré lettünk – félig – messzir?l,
s tudjuk: nem csupasz a másik sorsa;
gének s történet szól kir?l-kir?l.
Nem voltunk szabad akkor se, most se,
tán bizalomból akadt akkor több –
tágabbnak éltük az eget – volt-e,
vagy fejét verte, ki felkönyökölt.
Én papírba menekítek – írást –
ezotériába te, ködképet –
életünk elcsomagoltuk bízvást,
el?bb-utóbb kezd?dik az élet.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.06. @ 21:47 :: Petz György