Pogány Gábor : Az pogánytul való menekvésünk

Nyomtatás

Volek Syrolm thudothlon

Syrolmol sepedyk.

buol ozuk epedek.

WalaSth vylagumtul Sydou fyodomtul

ezes urumetuul.

O en e es urodu

eggen yg fyodum

Syro nem tanáván mást Urunknak akaratjábul ezen írománybul köllött nékem ennen az körmeimmel lakapargálnom az reá szaradott téntát hogy bízván Istenem kegyelmében tudjék eme kietlen írománynak helyibe magunknak az pogánynak miatta békövetkezett futásunkrul regölni az betüértőnek ha ád erőt houzzája Uram mert fohászkodék hogy ha mink elpusztulánk Istennek kegyelmébül akkor legyen ki megtalálá ezen írást.

   Ha penig az Úrnak kigyelmében részesülénk úgy utódinknak lészen épülésére bujdosásunk s kalandjaink az pogánynak elűle.

   Kihozott vala münket az Úr miként az Sidó népet Egyiptusból s elrejte münket az nádasban pusztának víz járta közepin debreczen városnak határában.

I.

Békességben valánk miként apáink és azoknak apjai és még azoknak is apjai is a helyütt mit az Úr adott nékünk. Gazdagon termett gabonánk kövér legelőink barmainkat hizlalák az esztendőben két alkalommal is víznek járta határban. Terményeinknek jó piacza lészen debreczen s még távolabbi városokba is eljutá azoknak híre. Hála légyen az Úrnak falunknak gazdagsága nőttön nőtt miként ezzel együtt kevélsége apáinknak is egyre nagyobb lészen. Az nehány esztendőknek ennek előtte az pogányok követe megjelene vala egy estvellést az bírónknak házában. Az bíró helyvel kénálta az turbánost és jó borral itatá. Az ördögtül valónak elbeszélése szerént az magasságos sztambuli zultán hejjtartója az zolnoki pasa megkévánta szentmiklósnak várát véteni s ennek költségjét mindennemő hadának ellátását az debreczeni határnak köll biztosítani vala mindennemő terményeket és istenüknek akit ők jallahnak mondának tetsző barmokat is beleértve és kétkezi rabszolgákat is viszének az magukkal és még ráadasnak fejércselédjeinket is ha nem fizetjük meg tetszésük szerént az hadisarcot. Az bírónk hegynek levét a bőségesnél is jobban mérte az pasa küldöttjének hátha az megszánván minket engedne urának követelésibül de csak annyit ért el hogy a gaz pogány kiterjeszté kévánalmát immáron hordóink tartalmára es. Az követelés beszedésére hagyék nékünk ideot s fegyveres hadnak fenyegetésével válék meg tőlünk.

II.

Tanácskozván Istennek segedelmét kértük es arra jutánk hogy derék magyar vitézeket hívunk magunknak segedelmül. Hárman indulánk útnak Urunkhoz fohászkodván. A bíró már megemberesedett vala széltében erőssen ezért az kisbírót szólítá fel az útra kelésre valamént az községi pásztorok közül a csikósoknak vezetőjét és enmagamnak is útra kölött kelnem merthogy deákul csak en tudék és olvasni es az tallérokat es dokumentumot csak nékem adott az Úr tudást. Az estve megindulánk debreczennek és másnap hajnalhasadtára beérénk. Az czivisek tanácsnokai kijelenték kérésünkre miszerint magoknak sem ád az úr védelmet elegendőt így nem tudvának nékünk sem katonát sem vitézt általadni. Javasolák hogy keresnők meg biharban az szabad magyar csapatokat kik gyakran rácsapnak debreczenre es így tovább állánk biharnak bár ülepemen a lóbetegséget már mutatkozni véltem. Lovagolánk álló napon át mikoron pásztorokhoz vezetett münket az Úr kik meghallgaták előadásunkat szállásukra kísérének s mondák vala hogy várakozánk. Két nap két éjjel várakozánk közben jól tartának münket borral s túróval. Akkoron megérkezék az kapitánya az szabad csapatoknak kinek előadánk bánatunkat. Az kapitány meghallgatá nyavoláinkat és elvonula vezéreivel megtanácskozni az teendőket. Minekutána kitanácskozák magukat a kapitány elmondá hogy ez biza sok költséggel is jár reájuk nézve megosztán enni es itatni kell a hadat es annak vala ennnyi es ennyi igénye amellett pediglen legényeinek a hátra maradottakat is el köll látniuk az pediglen tallérokba kerül. Az kapitánynak előadása után leülénk mink es tanácskozni es úgy láttuk az dógunkat hogy kevesebb kőtséggel jár ha az török viszi el az barmainkat és terményeinket mintha az magyar csapatokkal óhajtánk megvédeni azt. Így osztán elindulánk immáron Istennek hála haza fele de elébb útba ejtők esmént debreczent meg annak is az erdei csárdáját hol is nehéz borok es könnyő fejér cselédek vigasztalják a hazájának védelmében jár-kelő megfáradt utazót. Ilyenformán jól elkölténk a falunak reánk bízott utiköltségét hogy annak számolásával se lészen több gond immáron. Istennek hála egészségben érkezénk mieinknek körébe s ott előadánk tapasztalásunkat. Akkor a bíró a harangozó meg a legeltetők legvénebbike arra az elhatározásra jutának mint münk es és tudaták a faluval is elhatározásukat. Így osztán mikoron esmént megjelenék boldogasszony havában az pogánynak küldöttje erősítvén óhajtását tucatnyi szablyás lovassal már előkészítvén várta őket az megkévánt barmok és termények és hordók serege. Az pasa küldöttje gyanítván hogy jó borunkat dugnánk előlük peniglen azt tiltja nékik jallah végig kóstolá az összes hordót es magát felrakatá azoknak tetejibe és elégedetten indulának zolnoknak felé. Mi váránk nehány fertály órát s előhozánk rejtekükből legszebb barmainkat es fejércselédjeinket biza ünnepséget ülénk hogy Istennek hála megmaradánk. Alig ivánk azonban az megmaradt hordóinkból bevágtata az magyar kapitánynak küldöttsége s kijelenték hogy árulóként az gaz törököt támogatánk miközben ők vérüket áldoznák az falunkért ezért biza kérik mindazon értékeket miket az pogányoknak által adánk es így szavukat adják es megesküszének hogy nem lészen bántódásunk. Máskülönben nekiindul az szabad csapat es fizethetjük mindazon felsoroltakat miket az pásztoroknál beszéltünk volt. Nem volt mit tenni felpakoltuk az szekereiket barmokkal terményekkel jó borral miközben azok fejércselédeinket szorongaták és vedelék borainkat. Akkor nyugalmat adott az Úr s münk begyőjténk mindent termést es elmenénk az áldott szőlőt is borrá rendezni es télnek előtte pajtáinkba hajtánk az barmainkat es nádat es fát vágván készülénk az télre mikoron az zolnoki pasának küldöttsége esmént megjelent mondván hogy elhúzódik az szentmiklósnak ostroma mire bírónk mondá hogy reméli már nem tart soká. Esmét megpakolánk nehéz és egyre nagyobb szekereiket es aggódva tekinténk megmaradt jószágunkra. Vízöntő havában az magyar csapatoknak küldöttsége jöve el közibénk mondván miszerint nehéz ám a katona sorsa ki védé szeretteit gaz pogány töröktül.