én a valóságot nem képerny?n láttam
s a fiatal n?t a kövezet végs? magányában
én a halál s angyal kezét fogtam
s a fiatal n?t a kövezet végs? magányában
én a halál s angyal kezét fogtam
(A BRUTALITÁS ÉRTELMETLENSÉGÉNEK EMLÉKMÃ?°VE)
Radnai István:
VALÓSÁGOK ÁLLÓKÉPEI
Legutóbbi módosítás: 2010.08.20. @ 12:56 :: Radnai István
játék a halál csak visszavonhatatlan
aki átkerül már visszahozhatatan
romló hús a test és tört csont
és nincs az a kereszt
mely értelmet bont
mely félreránt reteszt
záróköveket görget
értelmetlenül hagyja el a földet
akivel halált játszanak el
akár a rajzfilm virtuális
a halál ne felejtsd örök és brutális
soha nem támad fel
harmadnap csak a végs? órán
amikor trombitás angyal szól rám
egyszer egy kismadár testére léptem
a fészekb?l szökött vagy pottyant éppen
én a valóságot nem képerny?n láttam
s a fiatal n?t a kövezet végs? magányában
én a halál s angyal kezét fogtam
megmerült keresztvízként a sorsban
játék a halál a düh akár sportban
álmomban véres gladiátor voltam
és a hüvelykujjra meredten néztem
istent?l függök s megfürdöm a vérben
amit kétezer éve sunyi hatalom ontott
vére fejére visszaszállt világon rontott
s honnan tudná lesz-e végítélet
sírt a bíró amikor lenézett
erre a vak süket önz? világra
így vész el minden anyaöl virága
