— Beljebb toljam?
— Még egy kicsit…
— Óvatosan… Így jó lesz?
— Nem is tudom… Talán igen.
— Vigyázni kell.
— Ezt mondom én is!
— Ha megengeded… Még tolnék…
— Rád bízom!
— Nehogy baj legyen!
— Friss az egész…
— Most jó lesz!
— Én is úgy érzem…
— Férjed?
— Még dolgozik…
— Nagyot néz, ha megérkezik…
— Szerintem is!
— Remekül sikerült!
— Mivel tartozom?
— Ugyan már! Mondd meg a férjednek, este fizet egy sört, s lerendeztünk mindent!
— Rendben, szerintem ennyit megér neki is!
— Jó lett.
— Szerencsére nem vertük le a falról a friss festéket. Egyedül nem bírtam volna visszatolni ezt a nehéz szekrényt. Köszönöm a segítséget!
— Nincs mit. Örülök, ha segíthettem. Tudom, hogy a komám mennyit dolgozik, és mindig fáradt, mire hazaér.
— Ez az! Ezért gondoltam, hogy meglephetnénk, mire megérkezik. Ne neki kelljen tologatni ezt a hatalmas bútort.
— Látod, a helyére került! Közel a falhoz, sérülésmentesen.
— Hálás vagyok ezért, szerintem KÉT sört is fizet érte. Viszlát, majd felhív, ha hazaér!
— Üdvözlöm, naná, hogy várom a hívását!
2010. augusztus 13.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.15. @ 06:14 :: Rózsa Ibolya