Seres László : Bűnök, erények

Őszbe hajlik már az alkony

imára görbül a hát

megszenvedett vonalakon

bűneimet visszasírom

ha már az erénnyé vált

 

Így megyek el mikor hívnak

dolgavégezetlenül

nem vagyok jó se mártírnak

se szentnek kit feláldoznak

úgyis pokolra kerül

 

 

(2010 augusztus 03)

Legutóbbi módosítás: 2010.08.09. @ 22:22 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.