Kép: Horváth Piroska
Képet raksz ki belőlem
ahogyan látsz
lehunyt szemmel
mikor magadba zársz
csak egy pillanatra
testünk összeér
óramutatóként
lenn te
fenn meg én
Mikor kinyitod
a varázsnak vége
körbejártuk egymást
kín és dac között
a magunkba visszatérő
messzeség
bennünk él tovább
te szinte állsz
én meg surranok
órákat futtatsz
nekem a perc is elég
hiába üldözöl
még a vágy is elkerül
ha hagyod
hogy kihulljak belőled
érintetlenül
Legutóbbi módosítás: 2010.08.28. @ 20:14 :: Seres László