Seres László : Vers-jelek

A vers jel

míg versel

szív-lágyan

és nyersen

ringatón

mint a tón

a mélység

 

Magához

emel vonz

szíve is

lelke is

sír dalol

 rád hajol

minden szó

felhangzó

nesz mint a

pacsirta

s megígéz

anyakéz

meleggel

 

Melenget

 a szépség

reménység

a mosoly

és könnycsepp

míg fény van

szúr és mar

mint a kés

hogy bölcsebb

s jobb legyél

és ne félj

csak mondj már

valamit

a verssel

mert ez kell

mindig ez

mi formál

s alakít

 

Mondj értünk

míg élünk

egy imát

s a múltat

és a mát

most tárd fel

míg Áment

mond az ég

 

Mondd elég

volt a b?n

mi elért

küzdj és

üdvözülj

vezekelj

hogyha kell

jöjjönek

a könnyek

már szégyen

nem érhet

akkor se

ha nagyon

fáj

csak szólj ránk

 

Istenem

lásd jövünk

a szavak

hajtanak

megfagyott

utakon

hogy jövőnk

hogy jövőnk

még legyen

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.23. @ 13:33 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.