Sonkoly Éva : Rózsa

 

 

Ezen a nyáron

egy csokor virágon

megáll szemem.

Visszanéz a tavaszba.

Alig hiszem, hogy

ott várt, mint apró üzenet.

Leheletfinom, gömbölyű szirmok

bezárva, rózsabokor rügyező ágába.

 

Nekem nyílik az a szál virág,

melynek érzem bódító illatát.

Ajándék lesz minden napra,

most még titok, ki kapja

– a rózsacsokrot.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.08.01. @ 21:49 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"