Thököly Vajk : Példabeszédek verse

 

Ne zavarj!

épp Istennel beszélek,

most arról:

– hogy miért vagyok ember?

Az nem bűn, amiért megszülettem,

a gyökerem, ím baj,

és azóta vétkeztem rengetegszer.

 

Kezét vállamra tette,

súlya, akár az élet,

elbírom ha lépnem kell,

de az én erőm is véges,

ha csak…ha csak

a magas égbe föl nem emeli,

vissza a felhők,

a csillagok fölött pihenteti.

 

„Úgy is bűnös maradsz”, ezt mondta,

akkor is,

ha a térdem nyomát porba fektetem,

komoly arccal, éles hanggal szólt:

– Ember, légy erős és bízz bennem!

 

Ím összekulcsolom a kezem,

kegyelemért esedezem,

tán meghallgat,

de mi marad utánam?  

Álmom szertefoszlik,

gyermekem elfelejt, mindegy már,

a versem is enyészet,

másoknak lehet bolond vagyok,

napon állok, esőtáncot járok,

és Istennel beszélek.

Legutóbbi módosítás: 2010.08.31. @ 10:48 :: Thököly Vajk