Tele a szívem fekete gyásszal,
mikor hallom, hogyan ütnek krátereket
könnyeid a párna zuhatagába
Már nem szólsz, hogy rendetlen vagyok
sem, hogy elfelejtettem kenyeret venni –
Olyan ez, mint egy illegális operáció,
rozsdás a kés, amivel szétválasztanak
minket, közben szépen lassan
búcsút veszünk egymástól, mert
az élet sosem használ altatót
Legutóbbi módosítás: 2010.08.23. @ 08:16 :: Vőneki Adrienn
