“…sürget a mag hangja…”
Beérett gabona
amelyet megszentelt a hajnali harmat
Isten szent napjának fényes ragyogása
egy asszony látogatása
aki elvitte örömhírét Erzsébetnek
hogy tudtul adja
számára a csodát
a bódult nyár hevében
megérett az áldás
sürget a mag hangja
szivárványforrása
hol van a sarló
az éles kasza
a vihar után leborult búza
az élet dele
az aranyló kalász
sikolt a vészmadár
gyülekező felhők az ég alján
csöndesedj szív
lanyhuljon kopogásod ritmusa
várj még kicsit
az élet csodájára.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.09. @ 22:25 :: Z. Farkas Erzsébet