Nagyon helyes kislány volt, két varkocsba font barna fürtjeivel, egész lénye hatalmas szembogarait ékesítő, hosszú szempillájába öltözött. Bájos mosollyal nézett, enyhén lesütött szemmel a megannyi szőke hercegre, akik, az ilyen alkalomhoz illő fehér lovon masíroztak el előtte. Nem nyújtotta viszonzásul kezet a feléje nyújtott kezekre. Egy váratlan pillanatban erős lendítéssel nyújtotta oda, az egykedvűen únott, őt különösebben meghódítani nem vágyó, nyegle lovasnak, aki szempillantás alatt nyeregbe rántotta és faképnél hagyta az egész bájolgó társaságot.
Telt múlt az idő, a hét nap hét éjjeles lagzi után megszülettek a csemeték. Még mindig ugyanolyan kerek szemű, nagy szembogarú, gyönyörű nagy szempillába öltözött tünemény volt, de már két felé osztódva. Anya és feleség, feleség és anya. Hajában az első szürke szálak megjelenésekor, férjhez ment egyik leánya, majd megnősült legnagyobb fia, ekkor vált bizonyíthatóvá tapintható módon a törzsfejlődés kérdése. Amint menye másként főzte fiának az ebédet és amint veje először nem “kezét csókolom mama”-val köszöntötte, elkezdődött az átváltozás. A gyönyörű barna szembogarak hatalmas szempillái, amelyek eddig öltöztették, most megrövidültek. Szemei összementek, arca megkérgesedett, gyakorlatilag végbement benne egy olyan folyamat, ami a bábbéli hernyó pillangóvá változásának az ellentéte. Anyós lett belőle! Elképesztő módon, saját anyósának tökéletes hasonmásává vált, annak ellenére, hogy házasságuk második napjától, kibékíthetelen ellentétben tengették pengeváltó életüket. Szikrázó tekintetekkel, parázslóan csípős anyósi elképzedményekkel, küllemre panírozva is teljesen megváltozott. Egykori barátaik nem ismerték meg, olyan igazi rendes anyós lett belőle, hogy már saját férje is iszonyodni kezdett tőle. Évtizedek teltek el. Nem olyan sok, de legalább kettő, mikor megszületett az első unoka. Az anyósi szerepkör megmaradt, de a nagymamai státusz, a rövid ideig tartó sokkja után elkezdett dominálni. Előbb összeroppantotta, korábban keveset foglalkozott életkorával, itt viszont nem lehetett nem tudomásul venni, hogy egyetlen, cseppet sem szeretett anyósát dédnagymamává tette azzal, hogy ő maga nagymama lett. Éveinek száma sem kevesebbedett, ám a csöppségek bögyörésző védelmezőjeként a kiálhatatlan sárkánnyá válás serpenyőjében, gyermekeit, menyeit, vejeit és férjét háttérbe helyező, nagy unokavédő nagymama lett belőle. Már nem emlékezett, hogy saját anyósában az volt az egyik legkiálhatatlanabb vonás, mikor gyermekeinek megközelítését is beszabályozta és azok első számú veszélyeztetőjévé léptette elő őt férjével együtt. Most ő is ugyanezt tette! Így mintha a gyönyörűséges pillangóból hírtelen bábbéli hernyó lenne, a nyitottszívű, szeretettől ajzott, csodaszép leányzó, feleség, anya, anyós, nagymama sárkánnyá válásának lehettünk tanui. Néha unokáinak mesélt egy régi szép lányról, aki a fehér lovon feléje törtető nyegle hercegre pazarolta egész életét. Ez az állapot a dédunokák születéséig tartott, utána megtörtént a visszaváltozás, az immáron anyóssá, apóssá, nagymamává tett vejeinek, menyeinek mellőzését abbahagyva ismét a szeretetteli és szerethető, hatalmas szemű, már hófehér hajú, fehér szempillába öltözött tüneménnyé lett.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.01. @ 06:11 :: Boér Péter Pál
