A szülői gondoskodás nem ismer határokat. Sokak csemetéjük majdani karrierépítését elősegítő bármely cselre hajlandóak, figyelmen kívül hagyva, hogy a képlékeny gerincűnek nevelt gyerkőc, szükség esetén az érvényesülés oltárán, szemrebbenés nélkül tagadja meg szüleit, ha jól megfontolt érdekei úgy kívánják. Arról sem hallgathatunk, hogy az ilyen hajlamú, képlékeny gerincű – maguk között csak rugalmas hozzáállásúnak nevezett – szülők, maguk is gerincbántalmakkal küzdenek. Valószínűleg az esetek nagyobbik felében átestek egy olyan traumán, amelyet igyekeznek kiküszöbölni gyermekük életéből, amolyan struccpolitika bedobásával. Hiszen csak kicsit kellene visszaemlékezniük, mennyire nehéz adott helyzeteket, szülői utasításra, kódolásra elkerülni, vagy megtenni. A csemeték zömmel épp az elvárásnak ellenkezően cselekszenek. Íme, egy példa az iménti mentalitásra.Ivanovéknak megszületett első és utolsó gyermekük, az akkor soknemzetiség?, de egy államnyelvű országban. Kazah és grúz elődeik nyelvéből véletlenül sem kevertek egyetlen szót sem társalgásukba. A gyermek a Giovanni Giusseppe Ivanov nevet kapta a keresztségben, azzal a nem titkolt hátsó gondolattal, hogy miután a történelemben annyi birodalom hullott már darabjaira a legváratlanabb időpontban – bár ennek az esélye szikrányit sem mutatkozott –, csemetéjüktől ne vegyék el az érvényesülés lehetőségét. Elsősorban nem tudatták az országban másodrendűnek tekintett kazah és grúz vérvonalak létezéséről, jelesül, hogy a nagypapa anyai ágon kazah volt és nem tudott oroszul, az apai nagymama pedig egy szót sem beszélt, csak grúzul. A Giovanni Giusseppe név előrelátást takart, hiszen a kis Ivanov csemete egy valószínűtlen, de nem elképzelhetetlen változás esetén az Ivanov nevet mellőzve, egyszer?en csak Giovanni Giusseppének nevezhette volna magát. Esetleg zárójelbe téve az Ivanovot, de legegészségesebb, ha örökre elfelejti. Így Giovanni Giusseppeként, csecsem?korban megpuhított személyiséggel, szétlágyított, nem létez? identitástudattal ruházták fel. Ahogy növekedett, szülei magatartásából megtanulta, hogy szükség esetén ő a világ legnagyobb orosza, egyébként a leges-legnagyobb szovjet, a legelvhűbb kommunista zászlóvivő, Lenin és Sztálin elvtársak igaz tanítványa. Kocka fordultával, a szovjet kommunista rendszer többszörösen kisebbségi létre kényszerített áldozata, mint markáns, harsány ellenzéki, a kommunizmust, leninizmust, sztálinizmust, pártot, Szovjetuniót, orosz hegemóniát bíráló üldözött. Másrészt, származásából rászakadt állandó elemi utálat elszenvedője. Rendes opportunistaként, Iljics Vaszilij Ivanov és Irina Alekszandrovna gyermekeként, külön kérelemre korkedvezménnyel lépett be a kommunista pártba, amit később, az általa sem remélt teljes bukás után, fegyveres kényszerítés, családjának kiirtásával való fenyegetés, kitelepítés, kényszermunkatábor és hasonló, valóban létező kényszerít? fenyegetés viszonzásául igazolt. A szétesett birodalom néhányadik napján, rugalmas gerincével felfogta, hogy otthon túl sokan ismerik, a KGB-nek is szorgalmasan – amúgy többirányú elkötelezettséggel – bedolgozó, szintén önkéntes múltját. A jövője megalapozásakor apró hiba csúszott be, így gyorsan kereket oldva, nyugaton az elnyomott szerepében tetszelgett, mondván, még a szülei is kénytelenek voltak orosz nevet felvenni, holott családja ezredévekre visszamenőleg egyértelműen nyugati, ami önmagában természetesen semmit nem jelentene, hiszen nem a név teszi az embert, nem a név hatására alakul ki a nemzeti öntudat. Lehet valakinek angol neve orosz identitással vagy orosz neve japánnal, és így tovább. Náluk a családban nem így folyt az élet! A szörny? nemzeti elnyomás ideje alatt, ők markánsan mindenki előtt felvállalták nyugatiságukat. Giovanni Giusseppe Ivanov ma Skóciában tengeti életét. Nem lett belőle többszörös milliomos. Opportunizmusával, ravaszságával, bármikor kész hűtlenségével – szüleit, elődeit, saját életét, apja nevét megtagadva – éli Giovanni Giusseppe mindöröktől kétalapú életét. Szülei ugyanis különös gonddal okították a nevének megfelel? nyelv elsajátítására. Szegény Giovanni Giusseppe, akit ma Giovanninak, mások Giusseppének szólítanak, lehetett volna George William Ivanov is, mint szerencsétlen, szovjet honban nyomorgó angol kisebbség gyermeke, ám ez még előrelátó szüleinél is kiverte a biztosítékot.Giovanni Giusseppe Ivanov, aki megtagadott szülei segítségével négy nyelven beszél, roppantul figyelemreméltó nyelvérzékével, anyanyelveként ma az olaszt és egyetlen beszélt nyelveként is az olaszt jelöli meg, jövőbe tekintő, mosolygós, képlékeny gerincű „egyenes tartásával”.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.08. @ 17:21 :: Boér Péter Pál