Lenyűgöző a víz, ahogy
az égboltjával táncba fog,
a tenger áttetsző verem,
lélegző végtelent terem,
azután minden szín elég,
és zuhan mártózni az ég,
fölfoghatatlan dús, ahol
a teremtője ráhajol,
hozzá hasonló sincs, amíg
Rovinjtól lüktet Sydney-ig,
a sója íze bármi lágy,
csak szomjazik a kék világ,
de csöppje múlt, jövő, jelen
a tétovázó ujjbegyen.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.09. @ 08:05 :: Böröczki Mihály - Mityka
