Amit ígértek, mára miénk:
a magyarságra nincsen ír.
Csak a magány közös, betakar.
Utcakövön újságpapír.
Számban savanyodik a csend,
ismer?s íz: mint a vas, a vér.
Sosem tudom, merre menjek,
forintokat a centikért…
Bennem él még a kisgyerek,
komolyabb, keveset játszik.
Komor, mint a sebhelyes hold,
mikor álmokra vadászik.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.25. @ 15:48 :: Csillag Tamás
