Czirják Jolán : Még ne!

2010.09.03. Czirják Jolán Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Vékonyka, görbe szárán,

lélekben mindig árván,
lehajtott, csöpp fejével
virág dacol a széllel
Dacol a rút hideggel,

az éjszakai faggyal,

a rideg csillagokkal,
s még ha meg is tapossák –
övé a bizonyosság:
Új napra nyit a hajnal,

vigyáz reá az angyal –
Emeljük hát fejünket,
sorsunk bárhogy is büntet –
kis virág, meg ne rettenj,
álljunk csak fel mi ketten

akkor is, hogyha sírunk –
Ne öntözzük még a sírunk!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.03. @ 13:06 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"