Vékonyka, görbe szárán,
lélekben mindig árván,
lehajtott, csöpp fejével
virág dacol a széllel
Dacol a rút hideggel,
az éjszakai faggyal,
a rideg csillagokkal,
s még ha meg is tapossák –
övé a bizonyosság:
Új napra nyit a hajnal,
vigyáz reá az angyal –
Emeljük hát fejünket,
sorsunk bárhogy is büntet –
kis virág, meg ne rettenj,
álljunk csak fel mi ketten
akkor is, hogyha sírunk –
Ne öntözzük még a sírunk!
Legutóbbi módosítás: 2010.09.03. @ 13:06 :: Czirják Jolán
