dudás sándor : TEGNAPOK JNNEK

Nyomtatás

És nem marad nekünk más,

csak az egyhangúság szomorúsága.

Ragyoghatnak a Nap, a Táj, a N?k,

nézünk be egyre szemünk ablakán,

szemlélve állandó borulatot, jelenes?t.

És nem marad más,

csak az önvilágbolondítás:

mikor még nagyszer?en,

rafináltan, villámgyors cselekkel

világot váltottunk, s minket váltott meg a világ.

És ott lesz még a naponta elhúzódó

borotválkozás, a fillérkuporgatások öröme,

mert mindig több a számla, mint a nyugdíj,

és a szemüveg, és a m?fogak –

még jó, hogy pótolnak valamit!

És az indulataink, mert mindent olyan lassan,

ügyetlenül és kedvt?z nélkül, és az a rakoncátlan

képzeletünk sem hajlandó megemberelni magát:

gyerekloholás a meglett korú

id? mellett, amely minduntalan

gúnymosollyal néz vissza ránk.

És az állandó szolgálattól lázadó szervek,

nyilalló végtagok okán átvirrasztott

hajnalokra is csak tegnapok jönnek.