Savanyú szagú kórtermek magánya,
ágyak között csoszogó halál,
itt kell hagyjalak,
gyermekké vált önmagad párnáid közül
félve néz rám, szinte vádlón: itt hagynál?
Tehetetlen gyűrögetem sálam,
ostoba, hazug szavakat mormolok,
megjátszom magam, hát persze, meggyógyulsz hamar.
Elküldenek, hallod? Mennem kell.
Árulók terhe nyomja vállam, menekülök,
megkönnyebbült lélekkel lépek ki a kapun,
csak ne kelljen rád gondolnom,
csak ne suttogjon fülembe a halál.
2009. február 13.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.06. @ 13:00 :: Fecske Panna
