Legördül a függöny
Mielőtt kitekerik a hattyú nyakát,
az utolsó szó jogán énekel még,
hangja is elakad, szemében könny,
de mindenki tudja; ez itt a vég.
A gyönyörű pillanat varázsa elmúlt,
a deszkákon félhomály, beállt a csönd.
a bohóc is meghajolt levett kalappal,
szó nélkül elment, nem is köszönt.
Csak néhány virág a kopott köveken;
megsárgult emlékek, elfelejtett öröm,
az örök kérdés – hogy mi lehetett volna -,
de a porondon tombolt az őrült közöny.
A csend szavai most bénán állnak,
a levett sapka is csak jelkép talán,
őszinte könnyet itt ne várj barátom,
de neved ott lesz a házak falán.
Tegnap meg nevetve mondtad
– ilyen a világ, de megváltom én –
ma egy sir mélyén fekszel csendben
s fény játszik a hold sápadt üstökén.
Útravalóul mit adjak neked?
A bölcsek köve nem azért van.
egy utolsó mulatság, poharam emelem,
s érted meg szóljon a lélekharang.
http://www.torontosun.com/news/torontoandgta/2010/09/11/15317901.html
Legutóbbi módosítás: 2010.09.15. @ 16:34 :: George Tumpeck
