Faludy György, Monológ életre-halálra
Papp János el?adásában
Faludy György többtucat kiemelked? m?vével írta be magát a halhatatlan tollforgatók társaságába.
Születésének századik évfordulóján, szerdán a Faludy Györgyre emlékezés 13 órától a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban is, itt mások mellett Sz?cs Géza kulturális államtitkár is el?adást tart. Vasárnap 18 órától a Nemzeti Színház nagyszínpadán emlékeznek Faludy Györgyre barátai, tisztel?i, kollégái. A kétórás emlékestet Alföldi Róbert színházigazgató rendezi.
A megemlékezések sorából a Gödör klub sem marad ki, a szervez?k egy komplett hétvégét szentelnek a kacifántos sorsú költ?fejedelemnek. Szeptember 25-én, szombaton 18 órakor kezd?dik Nágel Kornél kiállításmegnyitója, amin a m?vész Faludy metszeteit lehet megtekinteni. Utána Turek Miklós monodrámájával, Hobo Faludy estjével és Víg Mihály zenéjével emlékeznek meg.
Szeptember 26-án, vasárnap pedig a Cinka Panna Cigányszínház értelmezi újra Villon verseit, majd Gerendás Péter és Peter Ogi zenéli el, hogy mit gondol a költ?r?l.
Kollégái, barátai, tisztel?i emlékeznek rá századik születésnapja alkalmából, szeptember 26-án a Nemzeti Színházban.
A kétórás emlékestet Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház f?igazgatója rendezi, és Sz?cs Géza kulturális államtitkár úr nyitja meg.
A fellép? m?vészeket Tóth Ágnes, a Faludy-szavalóversenyt rendez? tabi Rudnay Gyula Szakközépiskola irodalomtanára konferálja fel. A rendezvényen természetesen Faludy György özvegye, Faludy Fanni is tiszteletét teszi.
„Faludy György a Nemzeti Színházban ünnepelte a 95. születésnapját is. Nagyon jó hangulatú volt az este, nagyon jól érezte magát. Azt hiszem, Gyurka meghatódna, hogy a 100. születésnapját is a Nemzetiben ünnepli az ország. Talán fentr?l most is mosolyog ránk, és örül, hogy barátok, ismert színészek emlékeznek rá. Szerintem külön öröm számára, hogy az estet Alföldi Róbert rendezi, hiszen kedvelte ?t, nagyon” – vélekedik Faludy György özvegye, Faludy Fanni.
Az est fellép?i:
Hobó, Deák Bill Gyula, Kubik Anna, Turek Miklós, Gerendás Péter, Lukács Sándor, Székhelyi József, Molnár Piroska, F.D?ry Magdolna, Farkasházy Tivadar, Galkó Balázs, Palya Bea, Kálloy Molnár Péter, Tihanyi László
Faludy György (Budapest, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) magyar költ?, m?fordító, író.
Budapesten született jómódú polgári családban. Édesapja Faludy Jen? vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus F?gimnáziumban. Ezután a bécsi (1928–30), a berlini (1930–31), a párizsi (1932), és a grazi (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelyt?l kés?bb megfosztották. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó id?re meg is határozta pályáját.
1938-ban elhagyta Magyarországot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. Párizsig menekült, itt találkozott többek között Koestler Artúrral és az emigráns magyar m?vészek közösségével. Kés?bb a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. Marokkón keresztül az Amerikai Egyesült Államokba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkeszt?jeként tevékenykedett, majd három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki az országban maradt, a fasiszták meggyilkolták.
Levél,
melyet Françoise Villon mester, mikor
nem volt már egy büdös vasa, így írt
Jehan de Bourbon herceghez
Tisztelt uram, fenség, vagy mi a fene, bevezetésül
fogadd üdvözletem. Bár nem vagyok ficsúr, kit a babája fésül,
sem gróf, aki a népet nyúzza, sem Monsignor, ki hintón jött az égb?l.
Nevem kurtán Villon. Szeret?m utcalány. (Úgy hívják: Mirjam.)
És én? Én eddig néhány verset írtam,
persze, csak úgy privát gyönyör?ségb?l.
Máskülönben pedig boldog vagyok,
hogyha vasárnap nem látok papot.
Arról van szó tehát, hogy múltkor este – úgy értem
hajnalfelé, mikor a kocsmából hazatértem –
egy pimasz gavallér belémkötött.
S mikor pisztolyt húzott, én is kivettem övemb?l
a t?römet s tiszta önvédelemb?l
egyszer?en leszúrtam a dögöt.
S most azt harangozzák, hogy b?nbe estem,
s ezért itt rohadok e majomketrecben.
Egy ily bitang, mint én persze, csak szarik rája,
hol éri majd az angyal trombitája.
De szörny?ség, ha nincs egy vasa.
Úgy lóg a leveg?ben, mint az akasztott ember,
ha a zsaru ráköp, még csak szólni sem mer,
és nadrágjából kiáll a fara.
Szóval, uram, t?led függ a dolog,
ha Villon gyomra többet nem korog.
Világéletemben embert még meg nem vágtam
soha pénzért. A legtöbb, úgy találtam,
túl ordenári ehhez énnekem.
De te ezt a kitüntetést majd csak megbecsülöd…
Úgy ötven fontot gondoltam aranyban. Ha egészségesen kikerülök
a kóterb?l, vissza persze a dupláját fizetem.
És addig vedd, ha félsz, hogy kitolok veled,
zálogul az akasztófakötelet.
Post Scriptum:
Mint nem tesz egy ily szegény proletár,
ha a prófunttól segge szüretre jár?
Ilyenkor már bagó sem kell neki.
De most, mikor kalapját leveszi,
s a rohadt pénzért térdre állva
úgy mászik eléd, mint a majom:
hát azt hiszed, hogy nem sül ki a pofája,
te barom?
Faludy György fordítása
1946-ban tért haza, a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az ?szi harmat után cím? verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. Noha baloldali érzelm? maradt (vezetésével döntötték le kommunista munkások 1947. április 26-áról 27-re virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát), a kommunista hatalom is ellenségesen viszonyult hozzá, további m?vei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján 3 évre a recski kényszermunkatáborba zárták. Itt írt versei 1983-ban Münchenben jelenhettek meg Börtönversek 1949–1953 címmel. Szabadulása után fordításokkal kereste meg a kenyérre valót, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból.
Faludy György
Monológ életre-halálra
Úgy, mint az ?rült szeret? szeret
vizes fejjel, beomló ég alatt
taposni ?szi fasor avarán:
e földön úgy szerettem járni én.
Vagy mint utas idegen városokban,
ki els? este sétaútra megy,
ide-oda fut, néz, nem tud betelni,
megizzad s boldog révületben érzi,
hogy álmainak városába ért,
hol minden új: a kirakatok fénye,
a kávéházi italok színe,
a sok sétáló – mintha ünnep volna –
s a szabadság vad kakukkf?-szaga
s vágyik maradni már itt mindörökre –
mint ?, úgy voltam e világgal én.
Én tudtam: itt minden új, meg nem tér?,
páratlan, ritka s múló fenomén.
Ha lepke szállt, azt mondtam: „Jól megnézzed,
el?ször és utólszor látod ezt.”
Ha jóbaráttal boroztam, oly szívvel
és szóval láttam, mintha reggelig
meg kéne halnom – és mindezt azért,
mert folyton féltem a hajnaltól, melyen
nem lesz barát, se bor, se ébredés.
Érez így más is, de agyába gy?ri.
Ám én a homlokomban hordtam ezt.
Súgólyukából tudatom csak egyre
fenyeget?dzött: „Minden elmúlik.”
S e szikra itt a nemlét vasfogói
között, a lét csodája, hogy vagyok,
a pusztulás fogatlan állat-ínyén
még felvillanó szentjánosbogár,
az ellentétek izzó sistergése
s az elmúlás örökös, csontig vájó
tudata: ezek adtak életemnek
ízt, színt, gyönyört, varázst és glóriát,
ezek tettek bolonddá, mámorossá
s ezek b?völtek kacsalábon forgó
kastélyt a puszta létb?l énelém.
Ittasan a föld egyszeri borától,
reáfonódva, úgy öleltem át
minden fogalmat, tárgyat és személyt,
mint részegek a lámpaoszlopot.
Így lett világom szép. A csillagég
gobelinekkel tapétás múzeum,
a tér három dimenziója körben
élménybálákkal telt raktár, ahol
órám számlapja tizenkét személyes
terített asztal, s másodperceim
nehéz mézcseppek csöppenései.
Így lettem én a föld szerelmese,
a nagy rajongó, felh?k Rómeója,
holt városok alatt a trubadúr,
gót csipkedíszek faragója rímben,
s éjféli fürdés pogány ünnepének
mezítlen papja, míg id?m lejárt
s elt?ntem én, a múló fenomén
a fenomének örök tengerén.
(Recsk, 1952)
Faludy György életrajzi regényében az ávós ?rnagy beszéde jellemzi az 1953 szeptemberi szabadonbocsátások légkörét:
“A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek önt?l azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír el?, amennyiben rabságunk körülményeir?l, helyér?l, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdez?sköd?ket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban.”[1]
Londonban települt le, ahol 1957-t?l az Irodalmi Újság szerkeszt?je. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim cím? önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg el?ször Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben költözött át Torontóba. Kanadában és az Egyesült Államokban különböz? egyetemeken tartott el?adást, miközben a Ötágú síp és a Magyarok Világlapja cím? lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegy?jtött versei. Közben Magyarországon tiltott költ? volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, melyen a neve szerepelt. Megjegyzend? azonban, hogy a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, s?t b?vebben is tárgyalja és idéz t?le.[2]
1988-ban másodszor is hazatelepült. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjed? m?veit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdekl?dés övezte, bár 90 éves kora felett sem sz?nt meg polgárpukkasztónak, meghökkent?nek lenni. Pokol tornácán cím? kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költ?t 2006. szeptember 1-jén, otthonában érte a halál.
Tiszteletére 2006. október 3-án, Torontóban, a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezd?dött, a névadási ünnepségre id?közben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.
Faludy György
Szépség, boldogság
Szépség, boldogság – csak négy éves voltam,
amikor télen kivittek egy este
s a Ligetben, éjfekete faágak
közt ragyogott a hold mezítlen teste;
tíz évvel kés?bb az evangélikus
gimnázium könyvtárából kivettem
Shakespeare Összest, olvastam és lihegtem –
mind közt legjobban a Vihart szerettem;
kés?bb megláttam Kosztolányi Éva
kis mellbimbóját, mely skárlát zománc volt,
miközben ruhája egy pillanatra
meglebbent mellén, mikor velem táncolt;
majd a veres mauretán sivatagban
a gyönyör? gazella, mely szerényen
megállt el?ttem, nem félt és csak nézett
halványkék fény?, vágyódó szemével;
s Új Guinea borzalmas, déli partján
ahogy a sziklák közé csúszott térdem
a halványan hajlongó és narancsszín
halakhoz a Korál tenger vizében;
vagy amikor az éhségt?l remegve
a recski sötétzárkában megálltam
s a kulcslyukon egy sugár tört be hozzám
mint a tébolyult napfény Számoában; –
a huszadik század véres borzalma
közt mennyi boldogság s gyönyör?ség volt:
könyv, állat, ember, szó, virág, kép, szobrok,
míg nem borult hitvány ködbe az égbolt.
Most nyolcvannyolc éves lettem és tél van
s Karácsony és még éjszaka felettem
a hold fagyott, ezüst gyümölcse fénylik,
melyet az ?sz kertjében itt feledtek.
(Budapest, 1998)
Faludy György
Karoton
„Odüsszeuszi kóborlásai folyamán Faludy György egy kisebb életm?nyi kéziratot veszített el. A saját verseken kívül több száz versfordítás, Rabelais Gargantuájának (a megmaradt Pantagruelb?l megítélve) briliáns átköltése, a Karoton cím? regény, a Rotterdami Erasmusról szerzett regényes monográfia, és persze cikkek, esszék, alkalmi írások tömkelege t?nt el.
Két m?vel mégis szerencsénk van: a Karoton és a Rotterdami Erasmus angol fordításai fennmaradtak, lehet?séget biztosítva a rekonstrukciónak.
A Karotonnal mostohán bánt a sors – és mi tagadás, maga a szerz? is. Önéletrajzi írásaiban, interjúiban, jegyzeteiben Faludy említést sem tesz a könyvr?l, mely a hatvanas évek közepén íródott, és 1966-ban két angol nyelv? kiadást is megért (Karoton címen Londonban, az Eyre Eyre & Spottiswoode, City of Splintered Gods címen New Yorkban, a William Morrow kiadásában).
[…]
A Karoton cselekménye a 4. században, a keresztényüldözések idején játszódik, Alexandriában, a korai kereszténység egyik fellegvárában. F?h?se egy ifjú patrícius, Niphetodes, akit ismer?sei r?t hajáért Karotonnak becéznek. Karoton keresztény aktivista, és minduntalan a miel?bbi mártírhalálról álmodozik; ugyanakkor az erotikus szenvedélyek rabja is, eme ellentétek között izzik sorsa.
Tekintve, hogy a regény tele van csattanókkal és meglepetésekkel, óvakodunk a tartalmi beszámolótól…
Karotonon kívül a m?ben még számos izgalmas figura érdemel figyelmet – papok-teológusok, politikusok, költ?k, no meg császárok is, hiszen abban az id?ben a Római Birodalomnak öt is volt egyszerre. Izgalmas filozófiai és hitviták mutatják be az akkoriak gondolkodásmódját – de egyúttal sejtetik Faludy filozófiai és teológiai világnézetét is. Ám ha valaki azt gondolná ez alapján, hogy a Karoton pusztán elméleti munka, téved. Izgalmas, mint egy kalandregény, a horror kedvel?i is megtalálják a vérpatakokat, s míg egyik oldalon Faludy Rejt? Jen?t is felülmúló módon kacagtatja meg olvasóját, a másikon könnyekre fakasztja. Mesteri egyensúlyban van líra és epika, komédia és tragédia, és mindezt a hol leheletfinom, hol pedig lázító erotika szövi át meg át, oly megvilágításokban, melyeknek Faludy György a legnagyobb mestere.”
Orbán János Dénes
Karoton – Egy Faludy-regény feltámadása
Faludy György
Karoton
A prokonzul gyaloghintója
(részlet a regényb?l)
Tizenkét évvel ezel?tt, amikor Sebastianus hivatalba lépett, és Diadumenos fest?m?helyét választotta els? hivatalos látogatásának céljául, az alexandriaiak úgy vélték – az új helytartó húsos képe és hatalmas termete alapján ítélve -, hogy ezúttal egy nagyobb rablót varrtak a nyakukba, mint az összes el?dei együttvéve. De legalább, kuncogtak, nem kell félteni t?le a város asszonyait.
Alaposan félreismerték emberüket. A prokonzul nem árulta pénzért az állásokat, és csak szerény hálaajándékokat fogadott el. Jó nevét ezen a téren f?leg annak köszönhette, hogy Konstantin betiltotta a szabad fosztogatást. A prokonzulnak jogában állott megtartani egy bizonyos százalékot a behajtott adóból, saját használatra. Ez a szabályzat lehet?vé tette, hogy Sebastianus ugyanúgy megtollasodhasson, mint tolvaj el?djei, csak sokkal kényelmesebben. Ráadásul az egyiptomiak úgy érezték, hogy ? csak egy részét kapja annak, amit a császár amúgy is elvesz t?lük.
De az igazi népszer?séget számtalan szerelmi viszonyával és állandó botrányaival vívta ki. Minden n?nek ajánlatot tett, aki csak útjába került, függetlenül attól, hogy eladó lány volt, vagy tiszteletre méltó özvegy. Minden n?be belekapaszkodott, a terhes fiatal feleségekt?l egészen a kiköt?i kurvákig. Minél jobban öregedett, és minél kövérebbre hízott, annál jobban n?tt benne a nemi vágy is. Felesége, Lolla Paulina, egy római szenátor alacsony, sovány, hisztérikus leánya, aki húsz évvel volt fiatalabb férjénél, kétségbeesett kitartással próbálta megakadályozni a férjét abban, aminek legfeljebb csak a kasztrálás állhatott volna az útjába. Kémkedett utána, ráakaszkodott, mint egy pióca, szutykos lebujokban csapott le rá, kapualjakban, kertekben, pincékben, bordélyokban és hivatalos fogadásokon. Amikor rajtakapta, Lolla Paulina szembeköpte a n?t, és kimeresztett körmökkel vetette rá magát a férjére, miközben úgy káromkodott, hogy még egy kerít? vagy egy rabszolgahajcsár ereiben is megfagyott volna a vér.
Nem vette észre, hogy mindenki a férjét pártfogolja. Az egész város ellene szövetkezett. Ha rajta akarta kapni a férjét egy szerelmi légyotton, egy szigeten, akkor biztos, hogy vagy elt?ntek a hajósok, vagy a csónakok feneke lett lyukas. Ha gyaloghintóval közeledett a kocsma felé, utcakölykök hálózata adta tovább a hírt háztet?r?l háztet?re, úgyhogy hamar a helytartó fülébe jutott, miel?tt ? odaért volna. Az alexandriaiak még tíz év alatt sem unták meg Sebastianus kalandjait. ?t tartották a nyilvános szórakozás h?sének, Konstantin hatalomra jutása óta.
Lolla Paulina pontosan tudta, hogy férje hány perc alatt végez bármilyen hivatalos tennivalóval, hogy mennyi id? alatt ér vissza egy gyaloghintó a hivataltól a Balzsamozó negyedbe. Szinte percre ki tudta számítani, hogy éppen felszarvazni készül-e a férje, vagy máris azt csinálja, és olyankor rohant, mint aki megveszett.
Az egyetlen, akivel Lolla Paulina bizalmasan tudathatta kétségbeesését, az Petros volt, a rend?rf?nök. A rend?rf?nöknek nyugodtan a szemére lehetett hányni, hogy nem akadályozza meg az ehhez hasonló botrányokat. Petros persze unta a n? folytonos panaszait. Hogy megszabaduljon t?le, pompás tervet agyalt ki: egy tágas, dupla fenek? gyaloghintót rendelt a helytartónak. Ketten is elfértek a búvóhelyen, ha kissé kényelmetlenül is. Attól fogva Paulina semmi gyanúsat nem észlelt. Elragadtatva jelentette be minden ismer?sének, hogy végre, ötvenhat éves korára a férjének megjött az esze. Minden reggel kacagva búcsúzott el t?le a palota lépcs?jénél, még csókot is küldött neki. A helytartó kissé meghajolva ült a gyaloghintóban, vígan integetve, miközben másik kezével a lábánál kuporgó kéjhölgyet simogatta.
Aztán bekövetkezett a katasztrófa. A helytartónak a kiköt? melletti hajójavító m?helyt kellett meglátogatnia. Fényes nappal, az Akhilleon mellett, alig hatlábnyira a császár szobrától, a gyaloghintó feneke leesett. El?ször egy kövér lotyó pottyant ki bel?le, utána meg a helytartó. Mindketten anyaszült meztelenül gurultak a porban, és kékre-zöldre zúzták magukat. Mint mindig, a helytartó most is kifogástalanul viselkedett: “Köszönöm, távozhatsz” – mondta udvariasan a sikítozó kurvának. Kísér?je kétségbeesetten öltöztette, ? pedig kegyes mosollyal fogadta a járókel?k köszönéseit. Az eset nagy tömeg bámészkodót vonzott oda. Az els? sorban állók csendes meghatódással nézték, míg a hátsók majd feld?ltek a röhögést?l.
M?vei
1937-ben jelentek meg Villon-átköltései a Magyar Hírlap-ban[3]. Ezek profán szövegeit egyesek visszatérésnek tekintették Villon stílusához, mások csak közönségesnek tartották pld. Szabó L?rinc fordításaihoz képest. Mivel egyetlen kiadó sem merte vállalni a kiadást, saját költségén jelentette meg a kötetet, amely nem várt sikert aratott, és még további negyven (részben szamizdat) kiadást ért meg.
Heinrich Heine: Németország. Faludy György átköltésében. Kolozsvár 1937. Korunk, 102 p.
François Villon balladái. Bp. 1937. Officina, 96 p.; 34. kiadás: Bp. 1988. Magyar Világ, 94 p.
A pompeji strázsa. Versek. Bp. 1938. Officina
Dícsértessék. Középkori himnuszok. M?fordítások. Bp. 1938. Singer és Wolfner, 96 p.
Európai költ?k antológiája. M?fordítások. Bp. 1938. Cserépfalvi, 320 p.
A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására. Bp. 1946. Szociáldemokrata Párt, 32 p.
?szi harmat után. Versek. Bp. 1947. Officina, 146 p.
Rabelais Pantagruelje. M?fordítás. Bp. 1948. Cserépfalvi, 304 p.; 2. kiadás: Szeged 1989. József Attila Tudományegyetem, 458 p.; Második rész: Bp. 1993. Magyar Világ, 326 p.
Tragödie eines Volkes. Ungarns Freiheitskampf durch die Jahrhundert. Tatár Máriával, (Faludy Zsuzsával) és Pálóczi Horváth Györggyel. Wien 1957. Europa Verlag, 116 p. + 37 t.
Emlékkönyv a r?t Bizáncról. Válogatott versek. London 1961. Magyar Könyves Céh, 207 p.
My Happy Days in Hell. [Önéletrajz.] Ford.: Kathleen Szász. London, 1962. Andre Deutsch, 470 p. (London 1963, 1987, New York, 1963, 1964, Toronto 1985. Magyar: Bp. 1987, 1989, 1999.)
[németül:] Heitere Tage in der Hölle. Ford.: Hans Wagenseil. München 1964. Rütten und Loening Verlag.
[dánul:] Myne lykkelige Dage i Helvede. Ford.: Lotte Eskelung, Koppenhága 1964. Forlaget Fremad, 392 p.
[franciául:] Les beaux jours de l’enfer. Ford.: Gara László. Paris 1965. John Didier, 376 p.
[magyarul:] Pokolbéli víg napjaim. Bp. 1987. AB Független (szamizdat), 544 p.; 2. kiadás: Bp. 1989. Magyar Világ
Karoton. A Novel. Ford.: Flora Papastavrou. London, 1966, Eyre and Spottiswoode, 304 p.
[ugyanez:] City of Splintered Gods. New York 1966. William Morrow, 304 p.
Erasmus of Rotterdam. Életrajz. Ford.: Eric Johnson. London 1970. Eyre and Spottiswoode, 298 p.; New York 1971, 1974.
[németül:] Erasmus von Rotterdam. Ford.: Walter Seib és Waltraut Engel. Frankfurt am Main 1973. Societäts Verlag, 290 p.; 1981. uo.
Levelek az utókorhoz. [Versek.] Toronto 1975. Institut Marsile Ficin, 206 p.
Ballada a senki fiáról. Villon-átköltés. Andruskó Károly 48 fametszetével. Újvidék 1975. Udruzjene Kolekcionare Jugoslavije, 61 p.
East and West. Selected Poems. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1978. Hounslow Press, 148 p.
Faludy György összegy?jtött versei. New York 1980. Püski Sándor, 635 p.
Börtönversek. 1949–1952. Az ávó pincéjében és Recsken. München 1983. Recski Szövetség, [lapszámozás nélkül]. Ugyanez 1950–1953. Bp. 1989. Magyar Világ, 93 p.
Learn This Poem of Mine by Heart. Sixty Poems and One Speech by – –. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1983. Hounslow Press, 128 p.
Twelve Sonets. Ford.: Robin Skelton. Victoria, British Columbia 1983. Pharos Press, 24 p.
Selected Poems of George Faludy. Ford.: Robin Skelton. Toronto, 1985. McClelland and Stewart, 232 p. Ugyanez: Athens, Georgia, USA, 1985. University of Georgia Press, 232 p.
Ballad for Isabelle. Ford.: Robin Skelton. White Rock, British Columbia 1985. White Rino Press
Hullák, kamaszok, tücsökzene – Corpses, Brats and Cricket Music. Ford.: Robin Skelton. Vancouver 1987. Tanks, 67 [2] p.
Faludy György–Eric Johnson: Notes from the Rainforest. Esszék. Toronto 1988. Hounslow Press, 128 p.
Magyarul megjelent m?vei
Jegyzetek az es?erd?b?l. Bp. 1991. Magyar Világ Kiadó, 208 p.
Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. M?fordítások. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Kass János. Bp. 1988. Magyar Világ, 760 p.
200 szonett. Versek. Bp. 1990. Magyar Világ, 208 p.
Erotikus versek. A világlíra 50 gyöngyszeme. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Karakas András. Bp. 1990. Magyar Világ, 72 p.
Dobos az éjszakában. Válogatott versek. Szerk.: Fóti Edit. Bp. 1992. Magyar Világ, 320 p.
Jegyzetek a kor margójára. Publicisztika. Bp. 1994. Magyar Világ, 206 p.
100 könny? szonett. Bp. 1995. Magyar Világ, [lapszám nélkül].
Versek. Összegy?jtött versek. Bp. 1995. Magyar Világ, 848 p., 2001. Magyar Világ Kiadó 943 p.
Vitorlán Kekovába. Versek. Bp. 1998. Magyar Világ, 80 p.
Pokolbeli víg napjaim. Visszaemlékezés.
Bp., 1987, AB Független K.
ISBN 963 7815 00 7 (Bp., 1989, Magyar Világ)
ISBN 963 9075 07 8 (Bp., 1998, Magyar Világ)
ISBN 963 9075 34 5 (Bp., 2005, cop. 1998, Magyar Világ)
Pokolbeli napjaim után. ISBN 9639075094.
A Pokol tornácán. ISBN 9633699452.
Faludy tárlata: Limerickek. Glória kiadó. 2001.
A forradalom emlékezete (Faludy Zsuzsával közösen). ISBN 9633700337
Heirich HeineVálogatott versek Faludy György fordításában és Németország Faludy György átköltésében. Egy kötetben. Alexandra Kiadó. 2006.
Kitüntetései
A Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje, 1991.
A Soros Alapítvány Életm?díja, 1993.
Nagy Imre-emlékplakett, 1993.
Budapest F?város Díszpolgára, 1993.
Kossuth-díj, 1994.
A MÚOSZ örökös tagja, 1997.
Pulitzer-emlékdíj, 1998.
Aranytoll, 2000.
Don Quijote-díj, 2001.
Obersovszky emlékplakett, 2002.
Gundel M?vészeti-díj, 2002.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal, 2002.
A Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztje 2006.
.
Faludy György
Utóirat, mely temetésemet illeti
(részlet)
XLVI.
Ültessetek fejem fölé egy árva
kis szilvafát s mellemre pázsitot,
de a kék ég szerelméért ne drága
márványtömböt vagy g?gös gránitot:
rendjeleket s díszsírhelyt sohse kértem,
s bár hóhérkézben lengett életem:
az úgynevezett úri tisztességhez
mégis túl tiszta volt az én nevem.
XLVII.
S ne tör?djetek halotti torommal,
jó lesz nektek, ha van, dohos kenyér,
s ha nem nagy munka, írjátok korommal
vagy kátránnyal egy szürke vagy fehér
középnagy k?re, amilyen a réten
a lábatok alatt ezer akad:
hogy úgy ki és mi volt az életében,
ki itt enyészik lenn a föld alatt.
Faludy 100
100 éve született Faludy György.
Pet?fi Irodalmi Múzeum (1053 Budapest Károlyi Mihály utca 16.)
2010. szeptember 22.
16.30 – Beszélgetés Faludy György költészetér?l, hatásáról, jelent?ségér?l
Résztvev?k: Sz?cs Géza költ?; Füzi László irodalomtörténész; Csehy Zoltán költ?, irodalomtörténész; Papp Attila Zsolt költ?
Moderátor: Blénesi Éva irodalomtörténész
18.00 – Kalandozásaink Faludy Györggyel – DVD-bemutató
Vendég: Makk Károly filmrendez? és Konrád György író
Rendez?: Szabó Gyöngyi; producer: Ozorai András
A DVD a MOKÉP kiadásában jelenik meg
19.00 – Tárlatvezetés a Faludy-kiállításban
20.30 – Ballada a senki fiáról
Földes László (Hobo) Faludy-estje
Zene: Hárs Viktor, Hobo, Nagy Szabolcs, Póka Egon, Tóth János Rudolf; dramaturg: Lökös Ildikó; rendezte: Vidnyánszky Attila
A koncertre szóló jegy ára: 2000 Ft
Források
[1]Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, Magyar Világ Kiadó, 1989 ISBN 963 7815 00 7 önéletrajz
[2]Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975 I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–86. ISBN 963 05 3601 3, ISBN 963 05 4304 4, ISBN 963 05 4305 2, ISBN 963 05 2919 X
[3]A népek olvasótégelye blog: [1] (2010. február 1.)
MTI
hu.wikipedia.org
forrasfolyoirat.hu
mek.oszk.hu
alexandrakonyveshaz.hu
Fotó
Huszti István (Faludy György 95 éves)
index.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva