(felon eng.-aljas)
az aljasság végtelen a létez? valók lényegtelenek
lényed magházában ?rzöd a képeket hitet hallucinálsz
sósav a szándék szétmarja a der?t a szívem sem játék
pedig jó lenne szeretni a jelent elvetni az emlékeket
szép béke-párnán mulasztani éveket megrezzentem
csendben valami összetört a varázs csak nyughatatlan
ajkam fut még egy kört e mondat körül megtépetten állok
semmi sem rejt és mit kaptam én t?led megint kósza sejtés
visszhangzik bennem milyen kegyetlenül engedtél maradni
egyedül húzódik a b?r érzem ahogy felnövök minden törékeny
így sem örök s a sírásnak annyi megtanultam mászni most tanulok
zuhanni.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.14. @ 18:03 :: Horváth Adrienn