A szavakat
labdaként mint a pöttyöst,
gyönyörrel pörgetem,
olykor nehezek
mégis könnyedén fellököm,
pattogva szökellnek,
feldobom, elkapom…
– törékeny kristályok –
s velük gyermekként játszom
színüket látom:
kékek, zöldek, sárgák, lilák
narancsok… bíborok,
s bódítanak, mint a mélytüz?, nemes borok.
Ahogy a prizmán a fény törik,
szivárványuk fellege felröpít,
illatuk dallamuk mámorít,
de a szívem csendre… óv, s int.
Mint minden, ?k is csalókák bohók,
pillangók, illanók,
röpke az éltük,
mégis a létük, a mérgük,
nyomuk mit hagynak,
édesek vagy égetnek,
formálódva lelkembe tapadnak,
s végül velem együtt, enyésznek el, csendesen.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.04. @ 13:55 :: Jampa drolma
