Egyedül állok a parton, hallgat a nyári este, a víz fölött pára lebeg, és a hold megbújik benne.
Egyedül állok a parton,
hallgat a nyári este,
a víz fölött pára lebeg,
és a hold megbújik benne.
Suttog a nádas zizegve,
halk szava róla mesél,
múltat idéz a sötétben,
s ringat a nyár esti szél
Emlékek hullnak szívemre,
kibomlik sok kedves kép,
jön felém újra a parton
sietve, úgy ahogy rég.
Felkér egy táncra vidáman,
hallom, hogy szól a zene,
hajamat csókolja lágyan,
s átkarol er?s keze.
Karjába simulok,
néznek a csillagok,
a hold is minket csodál,
forog a föld velem,
árnyékát ölelem…
– egyedül táncolok zokogva én.
Budapest, 2007.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Juhász Magda
