Nevedre írtad a sorsát egy jóban-rosszban korban,
ártatlannak vélve vétked lettél támadottan.
Minden erőd magad hagytad ott, hol gyönge voltál,
gyónnod illett volna már az első gondolatnál!
Te alkottad – kész a műved, senki sem láthat ma hűnek,
minden bűnnek nagy az ára, szívig érni, kész a számla.
Megfizetve sem vigasz, ha igaz, ami az!
Legutóbbi módosítás: 2010.09.06. @ 11:57 :: Kőmüves Klára
