  |
||
|
Rendre hullnak a csillagok. Örök rend, ciklikus program. Mégis, cikáznak a nyugtalan miértek, ki vagy, kereshetlek ? És hogy lehet nélküled tévednem… …látni tanulni helyetted szinte szeretni is már… -fájni és kárhozni- Tiszta lappal, naponta. …új ösvényen régi bakancsok…
Ki járhat álmaimban, e siralomházban helyettem ki nevethet, sírhat, magam vagyok magamnak ? Miért kereslek ? ..nem kérek jeleket, csak a csended keresem… Élhetnék veled, nélküled,mindegy kivel ? …mert fert?znek a szavak, hazug, hitet? az ember…
A város beleiben élek, hol szeret, erjed és elhal az ember. Próbálod emelni a fejem de én semmit sem értek, tétován bóklászom az ismeretlen ösvényeken, tovább kapaszkodom kedvenc tévedéseimbe. Nem látok, nem hallok mást, csak magamat. Tükör által, homályosan.
|
||
