*
Lélekharang hangja
sír a falum felett,
fájdalmában az ég is
könnyeivel szívem
párkányán reked.
Kit sirat oly nagyon,
a harang és az égő
Mért fáj minden
ami érző
Isten teremtette lény,
lélekben rendülten
még imát mondani
sem tud,
az anya után
most ment a lány,
a második.
Fájdalmas űr
telepedett a küszöbre
a földi létben
azon többé átlépni
nem lehet.
(Elhunyt barátnőm és lányai, Anica és Zorica emlékére)
2010.09.21.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.23. @ 08:13 :: Markovics Radmila
