*
Recseg, pattog a bútor,
rémképek vonulnak végig a falon,
rámmerednek, mellkasomra ülnek,
mezítelen szájuk bűzt okád tüdőmbe,
testem reszket, mint ősszel az
utolsó falevél.
Ez mind azért van,
mert agyam még ép –
vagy jobb lenne megbomlanom?
(Az 1900-as évek első felében, a háború idején)
Legutóbbi módosítás: 2010.09.13. @ 15:13 :: Markovics Radmila