vízöntő szerelemből született a Tenger!
hallod a tátogásban morajló gondolatolvasást?
égre vetülve, telepátia-vizek lélekbe öntik
a hullám adta, elsodró labilitást: az érzékenységet is
vízbő, mindent érző, mindenkit szeretővé… mi
farokcsóvál, de hogy! múltat-jelent-jövőt egybe
kötve-látva-tudva él, fontosra rátalál, amíg
átússza e nagy vizet: lesz úszó hal, és partra kész
hal-maga írmagja ikrák ikersorát, gazdagon
pottyantja pár foltos ponty szerelmére
Tengerzenél csigaház és fülkagyló halált,
és újraéled e folyton
elfojtva szép,
ugra-bugra bús
ficánkolás…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Marthi Anna