Peter Greenaway Párnakönyv című alkotása után szabadon…
kézmosás után a kéz pergamen,
párnakönyv a bőr, betűkkel telerajzolom;
ha verset írnál rám holmi baldachinos homályban:
a félszeg szótlanság beparfümözné ostoba egészemet,
maradnának ismét a részletek, itt is élhetnénk
képekben, vagy mozdulhatunk is egymás felé,
miközben úgyis folyton visszalépünk, fordul a nyak, a láb,
puha közeledés és távolodás, bár a kéz levegőt matatva
keresne alkalmat e nászhoz, és megremegne végre tekintetünk-
kacsintó utcai lámpa- nézd! eközben az utcasarkon, kabátba burkolózva
lelépsz a járdáról, tán épp fékező autók felé, csak selymét
bontod az ágynak, hol várok egy versre mit rád írhatok…
Legutóbbi módosítás: 2010.09.04. @ 07:00 :: Marthi Anna