Kés? éjjel, mikor
egymásba érnek az árnyak
és a hallgatás az úr,
akkor a leomló id?falak
törmeléke alatt,
mint élettelen hever? testek,
mik az id? kútjába estek,
kikandikálnak az álmok.
Majd hirtelen új er?re kapnak
s feltámadnak koponyám
rejtekén és orvul támadnak
védtelen magányomra.
Megremegek.
Ijeszt az érzés:
Szeretlek.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.13. @ 10:22 :: Matos Maja
