Évfordulódra
Ma este gyertyát gyújtanék,
de nincs parázs sem bennem,
megmártózom emlékedben,
s belefulladok.
Marok szorít, sebem kifakad,
kiapadt medence peremén
egyensúlyozom,
hordom az elvesztett anyaság nyomát,
szobád falán múltunk tapétáját,
ádáz órák terhét, s nevetést veled,
kezed érintését, kihűlt melegét,
szenvedést és bent-nyüszítő fájdalmat.
Zaklat a fény,
szívem halk,
ketyegő,
időzített bomba,
fogva tartok láthatatlan lángokat,
s megpróbálok szembenézni árnyaddal.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.09. @ 08:04 :: Péter Erika