Kövek ürügyén az ember katedrálist néz,
Vagy fájó sebbel a lábán – csakúgy gondol a k?re.
Majd hegymászók vallása juthat az eszébe,
Szemében fens? táj, k?szálak és apró repedések;
Kövek ürügyén akár a világ gerince:
Védelem, veszély egyaránt juthat az ember eszébe –
Akár gondolattalanság kúszhat a k?re:
Lapja ha nyomja feliratostul ki érdemelte –
Nekem mégis apám jut eszembe: utaztunk,
Kérdeztem, hol szállunk – nem értem – a következ?nél –
Azóta keresem minden megállóban a követ.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.05. @ 20:32 :: Petz György