Türelmed idegszálaimra
felűzött gyöngysor,
csendszólam.
Lelket nyugtató hálaima.
Hajnalthozó harangszó vagy,
mikor vársz rám s ajtót nyitok.
Nem játszod el a kínhalált.
Csak állsz, nem faggatsz.
Rámborítod
szirommosolyod illatát.
Minden szó megigazul benned,
a lator nem menekülhet
önkeresztjéről.
Akit az Úr kiválasztott,
üdvözült lett.
Bűneim türelmedbe ojtom
és hordom mint a glóriát.
Belőled sajdulok ki folyton
s benned nyerek
feloldozást.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.09. @ 17:21 :: Seres László
