Ha a szemem lehunyom,
minden a régi,
amit bezár
s foglyaként őriz
az emlékezet.
Köröttem hamvába dőlhet
a világ,
Dühöngj csak lakópark,
pláza-orkán, aqua-sikló,
toronyház, kristályég,
roncsderbin kicsorbult táj.
Ígérhetsz szebb jövőt,
nem érdekel.
A megcsapolt múlt
nekem
értéktelen felszín.
Ha lehunyom a szemem,
ott a liget, a tó,
a pad, ahol vártál, ahol öleltelek.
Vakká váltan ma is
vonzza a lelkem
az utca, a tér, a ház
s benne te, meg anyám
életre szépült vágyban
reménytelenül,
mert ki kell nyitni szemem,
akkor is, ha fáj,
félek nélküled,
hogy ott állok újra majd
magamban
egyes egyedül.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.10. @ 22:03 :: Seres László
