Seres László : Szóról szóra

(Mottó: Egy nő akkor beszél

            igazán, mikor hallgat.)

 

Olyan vagy,

mint a lélegzet.

Éltetsz.

Ösztön, varázserő hajt

észrevétlenül.

Mellre szítt létigenlés ez

a tudat alatt.

 

Magadhoz

engedsz, dacolsz velem.

 Számon kérsz rajtam

minden szót, mit átsírt

éjszakán elhallgattam

s csend lesz.

 

Hallgatsz.

Kifulladásig.

A holt is

életre szenderül,

mikor csókjaiddal

betakarsz.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.09.20. @ 21:26 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.