*
Keserű álmok,
fájdalmat szülő napok,
csillanó könnycsepp,
bántón felsíró hangok,
múltad nem feledheted,
örökké felhős égbolt,
s újra esőt hoz a szél,
öklöd szorítod,
már a semmit markolod,
de ő benned él,
gyászod leveted,
s ha meztelen a tested,
ha ölel karod,
múlik velem félelmed,
ha érzed: veled vagyok,
eltűnik az éj árnya,
lelkünk örök fájdalma
újra létezünk,
fénylő láng lobbanása,
együtt vétkezünk.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.01. @ 22:45 :: Tiszai P Imre