*
Acélszürke párhuzam
röpített hozzád,
a táj rohant,
rám nevettek
a virágok, a fák,
reggeli harmatban csillant
felém a napsugár,
őszike dalolta:
siess,
a szerelem vár
Rám vártál,
mosolyod beszélt helyetted,
mozdulatod,
ahogy a kávét elém tetted,
féltő érintésed,
mikor arcom megsimítottad,
rebbenő kezed,
mikor
ujjad ujjaimra kulcsoltad
és beszélt karod,
mikor lágyan átkaroltál,
s beszélt tested,
mikor magadba fogadtál
és beszélt a csend,
mikor meztelen testünket
betakarta az alkonyat
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Tiszai P Imre
