Leesett az álluk a Prágai Zoopark majomház gondozóinak, amikor múlt hónap 17-én egy több órás megbeszélésről visszatértek munkahelyükre. A tizennégy ott élő csimpánz mindegyike a tágas kifutó közepén üldögélt, és nyílt tűz mellett melegedett, még a napok óta gyengélkedő legöregebb majmot, a nyombélfekélyes Johant is kicipelték társai, és a tűz közelébe fektették. A melegedés érthető volt, hiszen azon a héten több mint 16 fokot esett a hőmérséklet és alig érte el a 10 fokot, ám az mégis példa nélküli dolog, hogy csimpánzok tüzet használjanak. Bár kicsit levont a tűzhasználat értékéből, hogy fertelmes büdös volt a környéken, ugyanis a majmok nemcsak a territóriumukban fellelhető gallyat, papírt és száraz fát tüzelték, hanem gondozójuk ott felejtett gumicsizmáját is.
Az első megdöbbenés után egyesek hívni akarták a tűzoltókat, de az időközben odaérkező Jaros Blohuvik professzor, az igazgató inkább videó kamera után szalajtott. A pár perces szenzációs felvétel végén már az állatkert valamennyi dolgozója ott tolongott. Többen mobiltelefonon közölték a hírt a külvilággal, ezért az igazgató, hogy megelőzze a szenzációra éhes sajtósok és magánemberek rohamát, biztonsági szolgálattal lezáratta a területet, és értesítette a Prágai Tudományos Akadémia zoológusait.
Mindeközben a majmok — bár észlelték a nagy izgalmat ápolóik körében — nyugodtan melengették a talpaikat, csak egy tripla adag banán, körte és törökméz adaggal lehetett elcsalni őket a tűztől. Miután eltávolították a felmelegedett főemlős társaságot, a tüzet eloltották, és az időközben mégiscsak értesített tűzoltók bevonásával vizsgálni kezdték, hogy honnét is származhatott a tűz?
Először az elektromos hálózatra gyanakodtak, egy túlterhelés következtében bekövetkezett túlmelegedésre. Alzbeta Cundarova főgondozó emlékezett is rá, hogy nemrég a majmok a kifutójukban lévő lezárt konnektor tetejét letépték, és vékony fadarabokat dugtak bele. Szerencsére baleset nem történt, de az eset óta a konnektort kikötötték a hálózatból, és a karbantartó gépeket csakis a személyzeti helyiségből, hosszabbítóval üzemeltették. Ezt tehát ki lehetett zárni, és azt is, hogy kívülről, felelőtlen látogatói segédlettel került volna a majomházba, hiszen az állatkert a megbeszélés miatt zárva volt, csupán a biztonsági szolgálat adott őrzésvédelmet.
A bizottság tagjai tanácstalanul vakarták a fejüket, végül is felvettek egy jegyzőkönyvet, amiben a tűz okát „meghatározhatatlannak” írták le.
Nem telt el két nap sem az eset után, amikor izgatott látogatók kis híján kitépték a falból az igazgató ajtaját, és a meghökkent Blohuvik professzor ismét a majomház előtt találta magát, ahol a csimpánzok újra egy tűz körül melegedtek, sőt némelyikük a délutáni kiflijét is rajta sütögette egy vékony pálcára tűzve. Szegény Blohuvik kis híján agyvérzést kapott, újra kiürítették az állatkertet, újra eloltották a tüzet, és a majomkifutóban összegyűlve újra megkísérelték a tűz eredetét bizottságilag meghatározni, persze ismét sikertelenül. Akkor Blohuvik megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy addig fog ott ülni a bizottság tűzoltóstul, akadémistástul, gondozóstul a majomkifutóban, amíg meg nem fejtik a titkot. Tán még ma is ott üldögélnének, ha Mikolas Frantisek tűzoltó hadnagy nem csap a fejére: megvan!
A hadnagy a nagy fejtörés és bizottsági tanácskozás közben unalmában a gondozók helyiségéből odalátható TV műsorát nézte.
— Kedves professzor úr, az a TV mindig működik?
— Nem, csak akkor, ha nagyon nyugtalanok a majmok. Nemrég tettük oda, mert Evuska és Lenka állandóan verekedtek, attól tartottunk baj történhet, és a Drezdai Állatkertben már bevált a TV ilyen esetekre.
— És 17-én, kedden, amikor a megbeszélés volt?
— Akkor is be lett kapcsolva, lévén, hogy a gondozóik nem voltak itt.
— Kedves professzor úr, nézze csak meg, hogy mi megy a TV-ben!
A TV-ben a Discovery World televízió „Életben maradni” című műsorának egyik ismétlése ment, ahol a főhősnek minden segítség nélkül fel kellett találnia magát az őserdőben. És a főhőst játszó színész már vagy öt perce tüzet próbált gyújtani egy földre helyezett vastag, és egy keze között gyorsan pörgetett, kihegyezett, vékony fadarab segítségével. Valaki villámgyorsan eliramlott a TV-műsor füzetért, és visszakeresve a 17-ei Discovery műsort, a hüledező tudományos bizottság láthatta: a tanácskozás idejében szintén ez a műsor volt porondon. Azaz megfigyelhették a csimpánzok, és élelmes majmokként leutánozhatták.
Azért a biztonság kedvéért a kifutóba kamerákat szereltek fel, és figyelni kezdték a majmokat. Nem kellett sokáig figyelni, Sobeska, a legidősebb csimpánz hamarosan leckét adott tűzgyújtásból, mire Blohuvikék odaérkeztek, már újra vidám tűz lángolt.
A rejtélyt így felszámolva, hozzá lehetett fogni a „baleset elhárításhoz”, a kifutóban lévő fadarabokat ettől kezdve minden reggel vízzel locsolták a gondozók. Ezután Sobeska, meg még pár „kiokosodott” majom hiába pörgette lelkesen a botot, többé esélyük sem lehetett tűzet csiholni. Szegény csimpánzok azóta a fejüket lógatva búsulnak, sőt a heves vérmérsékletű Zdenek majom az ebédre kapott tejbegrízt mérgében felkente a falra, az edényt pedig az ott leskelődő Jaros Blohuvik fejéhez vágta. Jelenleg az Állatkertek Nemzetközi Szövetsége az ENSZ Állatügyi Bizottságának bevonásával tanulmányozza az esetet.
Legutóbbi módosítás: 2010.09.15. @ 16:45 :: Torjay Attila