Tavaszodik. Kint rügyekben rejtőző falavelek készülnek nyúlfarknyi életükre, olyan élniakarással, mintha örökké tartana. A cseresznyefákon is megjelentek az első bimbók, szerteszét madarak röpködnek. Langyos szél ölel át mindent, szikrázóan sütve, ragyog a nap.
Szikszai úr éppen fatális tévedés elkövetésére készül és hozzá is lát.
– Drágám, felhívnád Emesét? Már elég régen odaadtuk neki a függönyt rojtozásra.
Kérdezd meg tőle, át tudna-e jönni öt percre és ha igen, mikor. Szeretném megbeszélni vele a részleteket. Nem kell semmi mást kérdezned, csak hogy mikor tud öt percre átjönni. Én veszem a cipőmet, ilyen időben vétek itt bent aszalódni, sétálunk egyet.
– Pillanat…
Az asszony nyúl a telefonért, tárcsázik és elkezd beszélni.
– Szia Emese! Hogy vagy drágám?
– Köszönöm édes és te Mancikám?
– Egész jól. Csak…
-Ne is mond! A káposzta, ugye a káposzta?
– Igen, káposzta bizony, töltött káposztát főztem ma.
– Paradicsomlét tettél rá?
– Anélkül el sem tudnám képzelni drágám. Olyan, mintha tejfölt nem tennénk rá
evés közben.
– Mennyi borsot tettél a töltelékbe?
– Negyvenhárom csipetet tettem az egészbe.
– Lépj ki az erkélyre, azt hiszem megszáradtak a ruháid!
Szikszai úr gondolkodóba esett, vajon honnan látja ez a két nő egymást. Emese több házzal odébb lakott. Sem Mancikája nem láthatta az erkélyét, sem Emese az ő konyháját. És a beszélgetés folytatódott.
– Édesem, olyan jól áll rajtad ez a piros blúz. Végre megvehetted, bár a ciklámen sokkal szebb lett volna.
– Igen, de csak ezt kaptam sajnos.
– A bordó színű táskádhoz rendkívül állna a ciklámen. Úgy hallom lejárt a mosogéped, kapcsold ki!
– Igen, tényleg. Két-gép ruhát is kimostam egymás után, így most időmilliomos vagyok. Ma szabadnapos voltam.
– Szép nagy fej káposztákat kaptál a piacon, olyan igazi kövér levelüeket.
– Igen, öröm volt tölteni. A rizs hosszúszemű, kellemes ízű, nem az a fél bors nagyságú kis pöszmök.
– Jaj drágám, de jól sikerült a linzer süteményed is!
– Beleadtam mindent.
– Elmondanád hogyan csináltad, mert én huszonhárom percig szoktam sütni gyenge lángon és amikor jön az illata, tudom hogy ki is kapcsolhatom a sütőt.
– Igen drágám ismerem. Én egy kicsit másképpen csinálom. Harminckét percig sütöm kicsit erősebb tűzön és ettől omlósabb lesz.
– Jaj de jó, hogy megmondtad, legközelebb kipróbálom.
– Igen, én is kipróbálom a te huszonhárom perces sütemény költeményedet.
– Itt járt a villanyszerelő.
– Jaj, nagyon jóképű és olyan aranyos a felesége! Két pici gyerekük van, egy kisfiú és egy kislány.
Szikszai úr sokat próbált, türelmes emberhez méltóan, sorsába belenyugodva visszaakasztotta kabátját a fogasra és újra levette cipőjét. Órájára tekintett. Odakint már majdnem teljesen sötét volt. Sétálni ilyenkor is lehet, a levegő remek, de most valahogy nincs kedve hozzá. az is lehet, hogy később egyedül jár egyet.
Közben felesége falakon átlátó, számára érthetetlen tulajdonságával, nemes egyszerűséggel odaszólt Emesének.
– Drágám, a kiscicáknak tegyél be vizet, nagyon meg vannak szomjazva. Azt hiszem a radiátort is bekapcsolhatnád, fáznak szegénykék.
Egy pillanat és Emese tette , amit Mancika mondott, majd folytatta.
– Ugye holnap mész a kerekes sámli hegyező bütyökért és a fél répaszeletelő krémért a Plázába?
– Igen és veszek egy bokaboldogító selyemkenőcsöt. Vegyek neked is?
– Bokaboldogító selyemkrémet? Ha javasolhatnám inkább vény nélküli lúdtalp egyenesítő koronomágnest vegyél, mindkettőnknek, sokkal hatékonyabb.
– Jaj aranybogaram, köszönöm a tanácsot!
Szikszai úr bevett két kalmopyrint és bedobott egy pohár kisüstit.
– Te Mancikám! Nézz hátra, mert a férjed éppen zugiszik!
– Aladár, teszed le a pálinkát! Az csak vendégeknek jár. Mit toporogsz ott? Valami sétáról beszéltél.
-Egy pillanat aranyom, én most elköszönök tőled.
-Pá, pá édes!
– Pá drágám!
– Manci, miért nem kérdezted meg tőle, hogy mikor jön át egy pár percre a függönyrojtozás ügyét végre tisztázni?
– Mondd Aladár, te teljesen süket vagy?
– Nem drágám – nyelt egy hatalmasat Aladár, szeme sarkából erősen szemezve a pálinkás üveggel,-de nem kérdezted meg, amire megkértelek.
Szikszainé csendes beszélgetőből átment hirtelen, nőiségében megsértett zokogón hüppögő mártírba.
– Én kiteszem érted a lelkem, egy telefont is képtelen vagy elintézni. Megbeszéltem a füled hallatára Emesével, hogy holnap délután kettőre jöjjön át ha törik, ha szakad, mert nem tudjuk a függönyrojtozást halogatni. Erre te letámadsz hátulról, olyan undok, sunyi módon, amire csak egy férfi képes!
Szikszai úr feldobott egy érmét. Ha fej, ő őrült meg, ha írás, akkor a felesége.
Túlságosan erősen lódította meg és az a nyavalyás fémpénz két könyv közé szorulva élére esett. Ilyen nincs. Akkor most mind a ketten megbolondultunk vagy egyikünk sem.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.09. @ 05:06 :: Boér Péter Pál
