Bonifert Ádám : Az idő intése

Nyomtatás

Most kellene rendbe tenni

kívül-belül a dolgokat,

kuszált sok érzés, gondolat,

szinte nincs a helyén semmi,

hullajtott magok hevernek,

amerre jár a test és lélek,

zilált útja lett az igének,

nem emelnek, inkább levernek

eszmének vélt és hitt tételek,

meghántolt, nyúzott az igazság,

becsap a szem, a fül, a száj,

még ott is bánt, még az is fáj,

amit szólnak a bibliák,

mert látszat és tény oly idegen,

egymást lefedni nem képesek,

olyanok, mint nyers ételek

barátságtalan hidegen,

az ünnepek is hétköznapok,

a barátság is érdekháló,

a jelen vigaszként jövőváró,

a fénysugár félig halott,

nem tudsz megállni, nem tudsz menni –

az életóra azt ketyegi,

most kellene rendbe tenni

kívül-belül a dolgokat.