Hajnalban ébredtél föl kedves,
a hold is fönt volt, meg a nap,
én hozzáriadoztam ehhez ,
és messziről vigyáztalak.
Én nem illettem a szerephez,
csak néztem őszült tincs hajad,
húzódtam fehér melegedhez,
és hozzám riasztottalak.
Az ég egyébként majdnem kék volt,
még ébredezett fönt az égbolt
de átszivárgott már a fény,
s egy pillanatra minden szép volt,
hát ezért írtam tizennégy sort
az Isten lakótelepén.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.18. @ 09:56 :: Böröczki Mihály - Mityka