Egy futballklub új kapust kívánt szerződtetni, de igen hamar rájöttek, hogy a kiszemelt hálóőr mindig csak hiábavalóságokra vetődik. Már nem láttak benne fantáziát. A szerződés elmaradt.
Vannak helyzetek, amikor az ember banánhéj nélkül is elcsúszhat. A csúszás okát kellene tehát megtalálnom!
Most azonban mintha megállt volna az Idő, és semmi nem történik körülötted —, s már vagy két perc is eltelt.
Megszaporodtak sajnos az emberek közötti konfliktusok. Sőt, már a betűk között is széthúzást tapasztalhattam…
A betűk? A betűk úgy kelnek életre bennem, ha leírom azokat —, s a lehetőségek máris ott kopognak billentyűzetemen. A könyv lapjai azonban még nem látszanak — és ez nem neked baj —, ugyanakkor könnyeid megint előtörtek forrásukból, a megszokott medrükbe.
A nehezén már túlvagy, s cseppet sem szabad keseregned — mivel hűségem az nem lehet vakság, csupán annak látszik olykor.
Sebezhetőnek maradtál, ám a világ nem dönthet le lábaidról — s már nem kenhetünk semmit sem a teliholdra.
Még mindig kétségek gyötörnek, ha a dolgok átláthatatlanra váltanak.
Már nem csapod be az ajtót az orrom előtt, amióta visszahúzó rúgót szereltettél arra.
Személyi változtatások eszedbe nem jutnának, miközben személyigazolványod meg lejárt.
Élvezd a pillanatot, s nem Te vagy az, aki hiábavalóságokra vetődik — de ezt nem is kellett volna felemlítenem —, mivel még megpróbálod.
Továbbra is fantáziát látok benned!
Hol is a szemüvegem?
Budapest – 2010. okt. 15.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.22. @ 12:00 :: Bősze Emil Miklós