Futótűzként terjedt el a hír Zágonban, hogy hazatér önkéntes száműzetéséből szülőföldjére Székelyföld egyik legnagyobb alakja — Mikes Kelemen.
A központi Templom téren hihetetlenül hatalmas tömeg gyűlt össze, de hamar kiderült a hír cáfolata, hogy az egész csak alaptalan kacsa —, s ezután csupán az hallatszott szájról-szájra, hogy: kacsa, kacsa, kacsa, mikor a Főtér tócsáit — egyik pillanatról a másikra — valóban ellepték az elmúlt évszázadokból visszatért és visszaköszönő kacsák.
A tömeg azonban nem mozdult, s én ott álltam veled az emberek között az első közös székelyföldi utunk közös örömében, amikor egy nénike — ki akkoriban települt haza Jászvásárról — feléd rohant, azt állítván, hogy Te vagy a Mikes Kelemen, ki nem csupán fiktív leveleket írtál néki —, de valóságosakat is.
Ám ekkor Zágonnak Polgármestere kézen is ragadott, s már ott is álltál a pódiumon, hol rövid díszbeszédre kértek fel —, a díszebéd elkészültéig.
Oly meggyőzően történt mindez, hogy azon nyomban bele is kezdtél beszédedbe, de egy pohár székely borvíz megivásával még kevéske időt nyerhettél —, gondolataid rendezésére, s valóságos alkalmi hordószónokként a következőket mondhattad el.
„Drága Véreim, Kedves Székelyek! Csodálatosak e szép helyek, és arra gondoltam, hogy újratalálkozásunk örömére — látván az itt hemzsegő rengeteg kacsát, mit magam sem tudom, hogy mire véljek —, építhetnénk a Zágont határoló hegyek egyikére egy valóságos kacsalábon álló várat.”
Beszédedet itt hirtelen abbahagytad, arra hivatkozván, hogy most sürgősen el kell utaznod a Galapagosz szigetekre, hol Darwin Károly vár rád — ki megkért, hogy fogalmazd meg számára: A fajok eredetét, ám megígérted, hogy onnan is írsz Drága Nénédnek, s e mail-en.
Avval kezdettem, hogy ez volt az első közös székelyföldi utunk, s most csupán attól az egy dologtól tartok, hogy egyben az utolsó is.
Amikorra végül is magunkra maradhattunk, elárultál egy felettébb nagy titkodat, s nevezetesen azt, hogy az írás az egy olyan bújtatott egyenletrendszer, hol az ismeretlenek — a Kedves Olvasók. Milyen igaz!
Mátraballa — 2009. ápr. 13.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.25. @ 06:31 :: Bősze Emil Miklós